Baráth Pál

Baráth Pál: Üdvözlök minden kedves látogatómat a honlapomon. A mai naptól kezdve online is megtekinthetőek és megvásárolhatóak a munkáim.

Baráth PálBaráth Pál debreceni festőművész 1950 – ben született. Tanulmányait Debrecenben végezte. Diplomáját Szegeden  szerezte meg.

1965 – től a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben , Félegyházi László és Bíró Lajos mesterei irányításával tevékenykedett. A főiskolán Dér István volt a mestere.  1980- ban a  Medgyessy Stúdió tagja lett. 1974 -től szerepel különféle csoportos kiállításokon, 1977 – től pedig egyénileg is, mind külföldön és az országon belül is.

Évente megrendezendő kül-, és belföldi művésztelepeken vesz részt.
Baráth Pál szenvedélyesen kíváncsi ember a múlt, de különösen a legmodernebb törekvések irányába. Nem azért, hogy szolgaian kövesse azokat, hanem mert komolyan veszi a parancsot: légy kortársa jelenkorodnak! A fejlődés – s benne az önfejlődés – másik meghatározója a társadalmi és természeti valósággal való birkózás. Ha azt mondtuk, hogy Baráth Pál kíváncsi a művészeti eredményekre, akkor ez kétszeresen igaz a valóság vonatkozásában. Úgyszólván minden érdekli, de főképpen az élet élő díszei: a cserepekbe, vázákba zárt virágok éppúgy, mint az emberi élet nagy misztériuma, a női test.

Tanulmányútjai nagy hatással voltak rá : Párizs,  Olaszország,  Barcelona,  New York … élményekkel  gazdagon tért haza, melyet rajzaiban, festményeiben dolgozott fel.

Életkedve, kíváncsisága nem marad meg a magánélet szférájában. Éppen azért kell róla szólni, mert művészetének formai jellemzőjévé vált: ott bújócskázik és tolakodik színkontrasztjaiban, szertelenül bravúros kontúrjaiban, a harsány foltok tömegeiben. Mindezek együtt nyugtalan belső vibrációnak érzékeny tükröződései. Képei érzékletesek, sőt érzékiek; de belülről sugárzóak, belülről építkezőek. Izgalmasak, keresésre csábítóak; de nem közhelyszerűen „érdekesek” . Motívumai felismerhetőek, de nem leltárszerűen pontos azonosításra, hanem hangulatunkhoz illő asszociációkra ösztönzőek.

Értékes és érett gondolatát idézve: „Az absztrakció, ha nem úgy dolgozik, mint maga a természet, üres fecsegéssé válik”.